De mit is jelent ez tulajdonképpen?
A fejlődés alapvető célja a szociális jólét, a méltányos életfeltételek lehetőségének biztosítása – beleértve a jelen és jövő generációját egyaránt. Ez azonban csak úgy lehetséges, ha közben fenntartható módon hasznosítjuk a természeti erőforrásokat, azaz elkerüljük a káros hatásokat, legfőképp a visszafordíthatatlan környezeti változásokat.
A fenntartható fejlődés története
A kezdetek
A „fenntarthatóság” („fenntartható fejlődés”) fogalmával legelőször a ’80-as évek nemzetközi szakirodalmában találkozhattunk, Lester R. Brown 1981-ben adta ki a fenntartható társadalom kialakításáról szóló könyvét. Ebben ő kapcsolta össze először az emberiség növekedését a természeti erőforrások felhasználásával. Mindezt pedig úgy kívánta megoldani, hogy a lehető legkisebb legyen a természeti környezet minőségbeli romlása.
A fogalom továbbélése
Az ENSZ Környezet és Fejlődés Világbizottsága a Közgyűlés határozata alapján 1983-ban jött létre. Ezt a 22 tagú bizottságot Gro Harlem Brundtland norvég miniszterelnöknő vezette, és tagja volt Láng István, magyar akadémikus is.
A Bizottság 1987-ben Közös Jövőnk címmel adta ki jelentését. Ebben a gazdasági növekedés egy olyan új – lehetséges – korszakát vázolták fel, amely a fenntartható fejlődés globális megvalósítására épít. Tehát megőrzi a természeti erőforrásokat, és ezáltal egyfajta megoldást kínál a fejlődő országok többségében elhatalmasodó szegénységi problémára.
